Brassó - Barcaságnak szép koronája

A határszéli Kárpátok egyik elzárt kies völgyecskéjébe huzódott meg (...) a Barczaságnak szép koronája: Brassó, mint a drágakő, melyet a foglalvány egyszerűsége által akar még felötlőbbé tenni a művész keze - írja a városról Orbán Balázs. Brassó nevével egy 1234 körül készült premontrei kolostorjegyzékben találkozhatunk először. 1241-ben a tatárok elpusztították. Neve 1252-ben, IV. Béla egyik adománylevelében bukkan fel újra. 1384-ben kezdték el a városfalakat építeni. 1421-ben II. Murád török szultán ezeket földig romboltatta. A város visszafoglalása után 1427-ben Luxemburgi Zsigmond itt tartott országgyûlést. Hunyadi János 1455-ben engedélyezte, hogy újjáépítsék a város falait. 1467-ben Mátyás király, moldvai hadjárata idején Brassóban pihent meg. A mohácsi csatavesztés után a város I. Ferdinánd oldalára állt, és elűzte Szapolyai Jánost. Szultáni parancsra Petru Rares betört Erdélybe, 1529-ben, megrohanva Brassót elfoglalta és lerombolta a Fellegvárt. 1534-ben Lodovico Gritti 7000 főnyi törökkel táborozott a vár falai között, 1599-ben pedig Vitéz Mihály foglalta el a várost. 1688-ban az Erdélyt megszálló osztrák sereg ostromolta. 1689-ben Antonio Caraffa felgyújtatta a várost, a Fekete templom falai ekkor lettek feketék. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Brassó nem csatlakozott a fejedelemhez, ezért a kurucok a várost kifosztották. 1849 márciusában Bem tábornok foglalta el. Ezután a város védelmi jelentősége megszűnt. A brassói magyarok száma a 19. század végére meghaladta a szászokét, 1910-ben a város lakosságának relatív többségét (43,4%-át) már magyarok alkották. 1916. augusztus 16-án behatolt Brassóba a román hadsereg, ennek egy részét azonban megsemmisítették. A trianoni békediktátummal Brassó végleg Romániához került: a második bécsi döntéssel Székelyföld visszakerült Magyarországhoz, Brassó viszont Romániában maradt.

Brassó (románul Brașov, németül Kronstadt, szászul Kruhnen) régen Brassó vármegye, ma a romániai Brassó megye székhelye.