Nevezetességek, látnivalók

A Redut Kulturális Központ, korábbi szóhasználattal Vigadó  Brassó művelődési háza. Elődje, a „régi Redut” a 18. század végén épült. A 19. század végén a tartószerkezetek kiöregedése miatt lebontották, majd ugyanazon a telken felépítették az „új Redutot”, mely ma is áll. Brassó első előadótermét Samuel Abraham indítványozására építették 1794-ben. Orbán Balázs szerint a Redutot főleg a magyar közösség használta, mivel a szászokat nem érdekelte különösebben az előadóművészet. 1892-ben a tartószerkezetek kiöregedése miatt a régi Redutot lebontották, és 1892–1894-ben ugyanazon a helyen építették fel az új művelődési házat. Az új Redut neobarokk stílusban épült. A Párizsi Operaházat idéző, rokokó elemekkel dúsított homlokzaton Wagner, Schumann, Mozart, Beethoven, Goethe, Schiller, és Shakespeare mellszobrai láthatóak.

Ebben a házban 1498-ban született a nagy szász humanista Johannes Honterus.  A középkori Brassó legismertebb személyisége lett. Ő volt Erdély első térképének megszerkesztője, a Latin nyelvtan és a Világ leírása könyvek szerzője, Brassó első nyomdájának, és felsőfokú iskolájának megalapítója, Románia első papírmalmának létrehozója

Az 1541-ben felépült iskola tanárai éppúgy, mint diákjai az ország határain belülről és kívülről érkeztek. A végzősökből, pap, orvos, nyomdász, zenész vagy éppen tanár lett. 1544-1548 között a felső ciklusban 126 u.n. egyetemista tanult, közülük 25-en külföldön folyatatták tanulmányaikat.

A Tímárok bástyája 1452 körül épült, és védelmét a város a tímárok céhére bízta. A Tímárok falán lőrések és szuroköntő lyukak voltak.  

A bástyát két szakaszban 1421-1436 és 1570-1573 között építették, egy része leomlott 1701-ben, emiatt 1750-ben újraépítették.

A Kötélverők bástyája brassói városerődítmény délkeleti falának egyetlen, hatszögletű bástyája, a Cenkre induló felvonó alatt. Már 1416-ból okirat említi  

1452-ben épített ék. A város északkeleti szögletének védelmét látta el. Ellipszis alaprajzú, 16 méteres átmérővel (falai két méter szélesek) és 20 m magas.

Közvetlenül a Katalin kapu mellett található és a megnövekedett forgalom áteresztésére építették 1827 és 1828 között. Akkor be is falazták a Katalin kaput és attól kezdve raktárhelységként használták.

Az építés 1902-ben fejeződött be, és egy szép eklektikus palotát eredményezett. Falai között ma a Prefektúra, a Megyei tanács és több intézmény is működik.  

A megyei könyvtár 1969-ben új székhelyet kapott az addigi kereskedelmi és iparkamara épületében, amely 1926-1928 között épült.

1529-ben a Szapolyai-párti Petru Rareș, mint a Ferdinánd-párti Brassó erődjét lerombolta. 1554–1557-ben építette föl kőből Castaldo császári hadvezér. 1618-ban tűz rongálta meg, de 1625–1630-ban kibővítve újjáépítették és ezt a formáját őrzi máig. A négyszög alaprajzú erőd sarkaira négy olaszbástyát építettek, tornyokkal erősítették, egyetlen kapuját felvonóhíd segítségével tudták lezárni.

A brassói Tanács tér is vásártérként szolgált hosszú évszázadokon keresztül. A tér oldalait egykor külön nevekkel illették, amelyek a pénteki hetivásárok jellemző termékeire utaltak.

Apollonia Hirscher építtette 1539 és 1545 között. A kereskedők árkádjai alatt állították ki portékáikat, pincéjét pedig raktárként használták. Földszintjén csizmadiaműhely helyezkedett el.

1689-ben leégett, csak a falak maradtak meg. A javítási munkálatokat követően 1713-ban a Jezsuita rend birtokába kerül de egy újabb tűz után ők is elhagyták. 1718-ban kezdik el a templom restaurálását, amelyet a visszatért ferencesek kapnak meg. Oltárképén Szent János kereszteli meg Jézus Krisztust a Jordán vizében. Orgonája 1751-ben készült, majd 1939-ben újraépült.

A színház épületében két bemutatóterem van, a nagyterem 750 férőhelyes, a stúdióterem pedig 60.

Az egykori őrtorony a falakon kívül, a Belváros felett északkeletre emelkedő Raupenbergen (Hernyó-hegy) a Pojánára vezető műút mellett épült 1460 és 1494 között.    

   A XX. század elején épült szép házban van a Szépművészeti múzeum.

A jelenlegi ötszögű, háromemeletes bástya az 1667-es árvíz után épült, majd az 1689-es tűzvész után felújították és 1709-ben újabb módosításokat végeztek rajta. Felvonóhíd és föld alatti folyosó kötötte össze a Fekete-toronnyal.  

Mai külsejét a 18. századi barokk átalakítások határozzák meg. Cserei Mihály szerint 1710 húsvétján a templom egyik, a Keresztre feszített Krisztust ábrázoló ikonja vérrel verítékezett.  

A 13. században épült. Kezdetben talán a premontreieké, később az obszerváns  ferenceseké lehetett. Luxemburgi Zsigmond 1395-ben misét mondatott benne. Gótikus elemeit a 16. század elején történt felújításának köszönheti. Szentélyét 1795–96-ban elbontották, és helyén a templomot a kétszeresére meghosszabbították. Barokk oltárképét 1730-ban Martin Schuler festette. A festett szószékkorona és a mellvéd festett kazettái szintén 18. századiak

  Európa egyik legkeskenyebb utcája; turisztikai látványosság.  A 15. században hozták létre, mint a tűzoltók munkáját segítő átjárót.

A brassói szász evangélikus Fekete templom Románia legnagyobb temploma, egyben az európai gótika legkeletebbre fekvő jelentős alkotása.  Nevét az 1689. április 21-én a város legnagyobb részét elhamvasztó tűzvészről kapta, amelyben bekormozódott.

1559-ben építették a kapu ma is látható négyszögletes alapú, háromszintes kaputornyát a reneszánsz toronysisakkal és a négy fiatoronnyal, amelyek a város pallosjogát jelképezik.

Brassóban, a millenniumi ünnepségek keretében – az országon belül elhelyezett hat másik helyszín mellett – 1896. október 18-án leplezték le a honfoglalás kori harcos – később Árpádnak nevezett – kőből faragott 21 méteres emlékszobrát a város fölé emelkedő Cenk-hegyen. A harcos egyik kezében karddal, másik kezében Magyarország címerével állott a város felett. Az emlékmű Jankovich Gyula alkotása volt, amely kolozsmonostori homokos mészkőből épült, 22 000 forintból, Berczik Gyula tervei alapján. A szobor felállításához szükséges anyagokat siklón kellett szállítani, a siklókat lóerővel működtették. A kerek talpazat 8 méter magas volt, melyen egy 10 méteres dór oszlop helyezkedett el, s azon helyezték el a 3,5 méter magas szobrot. 1913. szeptember 27-én a szobrot dinamittal felrobbantották. A szobor a robbanás következtében nem dőlt le, csak megrongálódott, végül 1913 decemberében egy nagyobb havazás után dőlt össze. A szobrot egykor tartó obeliszk vaskos darabjai ma is ott hevernek a talapzat melletti lejtős részen, a talapzat alsó kövezete ma kilátóként szolgál.